A MOME Research Unit of New Materialities (R.U.M.) kutatási projektjét (DUST) 35 pályázó közül választották be a 2025-ös Lisszaboni Építészeti Triennálé központi kiállítására (Fluxes szekció), melynek címe: How Heavy Is a City? A DUST öt másik nemzetközi egyetem urbanisztikai és építészeti kutatási anyaga mellett jelent meg Portugáliában 2025. október 2-án. A projekt a por (pollen, spóra, baktérium, mikroműanyag, só, homokszemcse stb.) szerepét és hatásait vizsgálja a (városi) ökoszisztémában. A kiállítás hanganyagát (kb. 30 perc fixed media) a Nemzeti Népegészségügyi Központ porszűrő és porelemző gépeiről készített hangfelvételekből alkottam meg.

Anyag: MOME R.U.M. (Gedeon Tekla, Hámori Péter, Hulesch Máté, Schneider Ákos); Fotó: OPI

A POV Budapest nemzetközi dizájnkonferenciának aurális arculatot terveztem Budapest környezeti hangjaiból. A legfontosabb mintaforrások a fogaskerekű, a 2-es metró, a villamosok, a bemondók, a zajos köz- és piacterek és a városi parkok voltak.

"We've collaborated with soundscape researcher Bálint Kiss to craft a unique acoustic experience for POV Budapest. Between and before the talks, you'll hear atmospheres and sound effects inspired by local environmental sounds."

Fotó: Soós Bertalan / POV Budapest

Az eső a korábbi hiedelmekkel ellentétben nem teljesen véletlenszerű — a cseppek mikro­struktúrákba rendeződnek, és a csepp­méretek eloszlása autokorrelációt mutat. Az etűdökben három ütőhangszeres értel­me­zé­sére bocsáj­tottam szoftveresen generált eső­mintákat, amelyek statisz­tikailag kétszeresen sztochasz­tikusak (az ún. Cox eloszlást követik). Az impulzusokból álló es­őmintá­kat Max MSP ill. Super­Collider környe­zetben készí­tettem.

Az etűdök azt igyekeznek feltárni, hogyan lehet a zene eszköztárával átadni, zenei anyagban megfogalmazni az esőzés által kirajzolt mintá­zatokat anélkül, hogy a cseppek egy konkrét felületre érkeznének, és hang­szí­nük ezáltal végleg meghatározásra kerülne.

Az első etűd egy közepes vízhozamú esőmintát interpretál, amely városi környe­zetben zajlik. Az épületek és a szél közjátéka blok­kolja a folya­ma­tos hozamot, a textúra így szakaszos­sá, szaggatottá válik.

A második etűd egy bő vízhozamú eső­eseményt dolgoz fel, amit bár nem szakít meg épí­tett struktúra, természetétől fogva egye­net­len a sűrűbb és ritkább csepp­kon­centrációjú szakaszok váltakozásai miatt.

A harmadik etűd egy szitáló esőről mesél, melynek mikrostruktúrája igen szabályos, vízhozama, dinamikája pedig lényegesen kisebb és visszafogottabb.

A felvételeket a fagyásról, amely -12 fokon négy óra alatt lezajlott, 2022 januárjában készí­tet­tem. Egy hetet töltöttem Szigliget térségében, és a téli geofóniát kutattam. Január 24-én este nyolckor kezdtem a rög­zítést a Szívós István kikötőben; éjfélre szilárd jég borította a tavat. A tó felszínének morfológiai átalakulásáról és az átalakulás fázisairól a hangok végig ponto­san tájékoztattak, amit a fény hiányában különösen kifejezőnek éreztem.

A finnországi Aalto Egyetem 2023/24-es tanévének nyitóeseményére egy hangtáj­kompozíciót készítettem, amelyben igyekeztem kibontani a kampusz aurális sok­féle­ségét. Izgalmas kihívást jelentett, hogy sértetlenül hagyjam a hangtáj-kompozíció műfaji integritását, és közben megfelelően tel­jesítsem az intézmény branding céljait.

Barry Truax-szal, az akusztikai ökológia egyik kulcsfigurájával dolgozhattam a városi eső­hangok rendszerezésén mesterszakos szak­dolgozatom keretein belül. A dolgozatban hidrológiával, városi felületekkel, az esőhangok textúrájával és hangszínével (percepciójával) foglalkoztam. A proof-of-concept munka 6 hierarchikus rétegen keresztül 256 "városi esőhang-instanciát" projektált.

Munkámban az esőzés különböző aspektusainak körüljárása után egy timbrális skálázási kérdőívet készítettem, amellyel gyako­ri városi felületek frekvenciaválaszainak percepcióját térképeztem fel. Alább látható né­hány az eredmények közül a hangmintákkal (a válaszadás anonim volt).

Két dokumentumfilmhez írtam zenét és végeztem hangi utómunkát a Jenny and Antti Wihuri Foundation finn kulturális alapítvány megkeresésére. Öröm volt (közvetve) Tristan Murail-lel dolgozni, akit a huszadik századi spektrális zene egyik legmeghatározóbb alakjaként tartanak számon.

A filmek a díjátadó keretein belül kerültek vetítésre a Helsinki Musiikkitaloban 2023. október 9-én.

A TOKYO szervezet podcastjában dizájnerek és kreatív szakmabéliek mesélnek életútjukról, karrierükről. Full stack munkát (felvételezéstől kiadásig) végeztem az epizódokon. A többi epizód ezen a csatornán érhető el.

Nyolccsatornás hangtájkompozíció a kedvenc ipari hangtájamról, a kora esti Nyugati pálya­udvarról. Elekromechanikus zajok, külön­böző nyelvű bemondók és egy rejtett hely tisztán artikulált visszhanggal. A darabban absztrak­ció és effektezés nélkül, minden mintát érintetlenül hagyva igyekeztem valódi képet formálni a hely­színről. A darab csak multi­channel rend­szeren hallgatható, ha erre lehetőség adódik, a fájlok letölthetők innen.

Hangkertes társaimmal részt vettem a Qubit Városi szövettan podcastjának egyik epizód­jában, ahol Édes Balázs urbanistával beszél­gettünk a városi hangtájról.

Nemes Zsófia Időlovag c. kortárstánc-koreográfiájához hat tánczenét készítettem dark electronica műfajban. Michael Ende Momo című regénye által inspirált darab a Nemzeti Táncszínházban került bemutatásra 2021 májusában.

Fotó: KNI

Nyolccsatornás etűd Kőszeg elektromágneses hangtájáról. A várost az iASK workshop kere­tein belül térképeztem fel egy pár elektro­mágneses kapszulával. A nyomonkövethetetlen jelforrásokban in­harmonikus, harangszerű szónikus tartal­makat találtam. A kőszegi harangok sajátos történetével (véletlen) összefüggésben ez kife­jezetten izgal­mas volt — a világháborúkat követő­en a haran­gokat ugyanis újra­öntötték, így az eredeti hangolások szétcsúsztak.

Öt Media Design hallgatóval dolgoztam egy podcast epizódon a MOME egyik BA kurzusá­nak oktatójaként. A kurzus során feltártuk a természetes és mesterséges hangok közötti elmosódó határokat. A kurzus végén felvettük, megszerkesztettük és közzétettük az adást.